Koronás Mesék: Közérthetően magyaráz a koronavírusról egy fiatal magyar kutatóorvos

Admin • 2020.04.09

A koronavírus-járvány hatására immunológiai és járványtani fogalmak kerültek be mindennapi szókincsünkbe: mindenki járványgörbével, nyájimmunitással és reprodukciós rátával dobálózik. Ezért is örültünk, amikor rátaláltunk a Koronás mesék oldalára. Dr. Lőrincz M. Ákost gyermekei kérdései indították, hogy könnyen befogadható és szórakoztató formában beszéljen a kórokozók és immunrendszerünk ádáz küzdelméről.

A bonyolult élettani folyamatokat is lehet egyszerűen és szórakoztató formában bemutatni, még ha erre nincs is olyan sok kiváló példa. Azonban büszkén jelentjük, rátaláltunk egyre: Dr. Lőrincz M. Ákos Koronás meséit rögtön megszerettük, és mivel a Fitpulinál mi magunk is szívügyünknek tekintjük az egészséggel kapcsolatos hiteles tájékoztatást, úgy éreztük, mindenképp be kell számolnunk erről a nagyszerű kezdeményezésről. Az alábbiakban a Koronás mesék szerzőjével készített interjúnk olvasható.

Orvosként mivel foglalkozol, mi a szakterületed?

A hétköznapokban belgyógyászként dolgozom a székesfehérvári Szent György Kórház Kardiológia Osztályán, illetve a Semmelweis Egyetem Élettani Intézetében immunológiai és újabban mikrobiológiai témákon dolgozom kutatóként. Tudományos érdeklődésem középpontjában a kórokozók és az immunrendszer kapcsolata áll. Lenyűgöz, ahogy a kórokozók különféle trükkökkel próbálják kicselezni a védelmi vonalainkat, és az, ahogy az immunrendszerünk elképesztő ellentrükköket vet be ennek  kiegyensúlyozására.

Honnan jött az ötlet, hogy a témát mesés formában dolgozd fel?

A gyermekeim kérték, hogy meséljek nekik a koronavírusról, meg erről az egész mizériáról, ami miatt nem mehetnek oviba, elmarad az úszás, és nem találkozhatnak barátaikkal és nagyszüleikkel. A járvánnyal és veszéllyel kivédhetetlenül találkoztak eddig is, hisz két Peppa Malac között Győrfi Pál mégiscsak szokatlan. Ezért ha már úgyis előkerül a téma, és nekik is van vele tennivalójuk, akkor miért ne beszélgessünk erről szórakoztató módon. A gyerekek egyébként is meglepően sokat értenek a világból, figyelnek, és reagálnak, csak nem csinálnak akkora ügyet az egészből, mint mi.

Mi a célod a Koronás mesékkel, kiknek szól?

Eredetileg két ovisnak szólt, és igazi mese volt, de miután egy hirtelen ötlettől vezérelve felraktam egy közösségi felületre, elkezdett ismeretterjesztő mesévé alakulni. Sok pozitív visszajelzés érkezett rögtön az elején, így aztán most két szálon él tovább a történet. Van egy 10-14 éves kortól kezdve élvezhető online változat, és van egy csak otthon elmesélt “igazi” mese.

Mi a véleményed, saját tapasztalatod arról, hogy az alapvető immunológiai ismeretek mennyire közismertek?

Ebbe rendesen belekérdeztetek. A tapasztalatom az, hogy egy roppant izgalmas és a mindennapi életünket alapvetően meghatározó területről szinte semmilyen ismeretanyaggal sem rendelkezünk. Az immunológiát közérthetően elmesélve végtelenül izgalmasnak tartom, de elfogadom, hogy ez ízlés kérdése, és valószínűleg nem szeretne túl mélyre merülni benne mindenki... Azonban azt fontosnak tartom, hogy az iskolában megismerkedjünk azokkal az élettani és közegészségügyi alapokkal, amelyek az egészségtudatos életvitel kialakításához szükségesek.

Tanítanunk kellene az emberi szervezet felépítését, a szervek alapvető működését, el kell tudunk magyarázni az oltások működését, az antibiotikumok és más alapvető gyógyszerek értelmét. El kéne magyarázni az egészséges táplálkozás és a testmozgás mikéntjét, mert ezek biztosan nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy egészséges társadalmat építsünk. És legalább ennyire fontos lenne a lelki egészség megőrzésére való felkészítés.

Mindehhez szerintem nem kell plusz órákkal kínozni a diákokat, hanem a természettudományok közé be kell emelnünk az egészségnevelést, és például a növényrendszertan lerövidítéséből felszabaduló időt erre lehetne fordítani. Ráadásul óriási tananyagfejlesztésbe sem kellene belefogni, mert olyan kiváló oktatóanyagok állnak a rendelkezésünkre mint az “Egyszer volt… az élet” című rajzfilmsorozat. Tankönyvnek pont jó lenne, már csak beszélgetni kell róla.

A napi gyakorlatba hogyan építhetők be a Koronás mesék?

Ismeretterjesztő meseként igyekszem egyértelmű üzeneteket belefogalmazni a történetbe: Maradj, otthon! Moss kezet! Dobd ki a telefújt zsebkendőt! De a mesés formátum lehetőséget ad arra, hogy ezeket a tömör üzeneteket meg is tudjam magyarázni. Mindannyian szívesebben hajtunk valamit végre, ha értjük, hogy miért kell ezt, vagy azt tennünk. Én így próbálok segíteni, belecsempészve egy-egy olyan iránymutatást, amelyen továbbindulhat a XXI. század internetfaló népe. Ha akar.

Meddig szeretnéd bővíteni a részeket, mik a későbbi terveid?

Amíg a koronavírus itt van, addig foglalkozni kell vele. Ha nem is naponta, de rendszeresen szeretnék jelentkezni a mesékkel. A későbbiek attól függnek, hogy mennyire változtatja meg a világunkat ez a járvány. Már közhelyes, de szerintem is jelentősen, mert a félelem biztos velünk marad valamilyen mértékig. Ha csak óvatosság fakad belőle, akkor még rendben is lenne – de Yodának más erről a véleménye.

Van-e segítséged, vagy teljesen egyedül készíted az egyes részeket?

A segítségem a feleségem, Anna. Lektor, és egyben fék. Mindig felhívja a figyelmemet, hogy nem mémet készítek, nem is egyetemi oktatóanyagot, és hogy késő van, menjünk aludni.

Köszönjük. Sok sikert és kitartást kívánunk mind a mesékhez, mind az orvosi munkádhoz!

A Koronás mesék oldala itt érhető el.

Portré: Dr. Lőrincz M. Ákos a székesfehérvári Szent György Kórház belgyógyásza és a Semmelweis Egyetem Élettani Intézetének immunológia kutatója. Munkásságát “Ifj. Dr. Farkas Zsolt Veritas et Virtus” díjjal és “Kiváló Rezidens” díjjal ismerték el. 2015-ben beválasztották az „50 tehetséges magyar fiatal” közé, 2016-ban a TEDxDanubia felkért előadója volt. Kutatási területe a természetes immunitás, azon belül is kórokozók és az immunrendszer közvetlen interakcióját vizsgálja.