Csak rossz szokás? Így (ne) kezeljük a dohányzást a munkahelyen

Admin • 2020.05.28

Miért cigizünk munka közben? Miért cigizünk egyáltalán? Miért bandáznak az irodában a dohányosokkal sokszor azok is, akik amúgy nem is gyújtanak rá? És legfőképpen, miért és hogyan kellene a munkaadónak foglalkoznia mindezzel?

Mielőtt belemegyünk ezeknek a kérdéseknek a fejtegetésébe, nézzük meg egy kicsit közelebbről, mit is jelent a függőség valójában! A függőség nem más, mint ragaszkodás valamihez vagy valamilyen viselkedésformához, ami önmagában amúgy se nem jó, se nem rossz. A probléma ott kezdődik, amikor ez az ismétlődő viselkedés az emberre és az ember környezetére káros hatással van. Fizikai és pszichés szintén is képes megnyilvánulni: az előbbi a szervezetbe bevitt kémiai anyagok útján, amelyek hiányában a testünk megvonási tüneteket produkál; az utóbbi pedig akkor lép fel, ha a függőség tárgya által megélt érzésről nem tudunk lemondani és újra és újra át akarjuk élni azt.

A dohányzás kicsit ez is, az is. A függőséget egyrészt kiválthatja a cigarettában lévő nikotin, másrészt magához a rágyújtáshoz kötődő rituálé és az annak tulajdonított nyugtató, ellazító hatás. Vagyis lényegében a cigaretta gyakran nem más, mint egyfajta megküzdés a minket érő stresszel. A gond persze az, hogy ennek nem az egészséges módja: évente több mint 5 millió ember halálát okozza világszerte. És nem is gazdaságos: a dohányzó kollégák évente átlagosan 2,3 nappal többet hiányoznak a munkahelyükről betegség miatt. Minden költséget összevetve a nikotinfüggőség csak az Egyesült Államokra évente összesen 289-333 milliárd dollárnyi terhet ró.  

A megoldás azonban nem az, hogy csúnyán nézünk a pöfékelő kollégákra vagy beszedjük a hamutartókat. „A szankciók helyett sokkal inkább a dolgozók egészségtudatosságra ösztönzése a fontos” – figyelmeztet Varga Bori, a Fitpuli pszichológus szakértője. Fontos észben tartanunk, hogy ha az irodai dohányosok nagy része a feszültség oldása miatt gyújt rá, akkor komoly összefüggés állhat fenn a munkahelyi stressz és a dohányzás között. A munkáltató legfőbb érdeke pedig, hogy a kiváltó okot, vagyis a munkahelyi nyomást szorítsa vissza, és támogassa a munkavállalót abban, hogy a lehető legegészségesebb módon tudjon vele megküzdeni.

A jó hír, hogy rengeteg módon segíthetjük ebben a kollégákat, attól függően, mire nyitott a csapat. 

Egyrészt bevethetjük a testmozgást mint stresszcsökkentő csodafegyvert. A csapatsportok, például a céges foci vagy kosárlabda, egyszerre lehetnek jó hatással az edzettségre, a szociális kapcsolatokra, az alvásminőségre és a stresszel szembeni ellenállóképességre. 

A másik szempont, hogy sokan azért gyújtanak rá, hogy egy szusszanásnyi „énidőt” teremtsenek a napi őrület során. Ebben viszont a cigaretta helyett egy öt-tízperces mindfulness gyakorlat is hatékony segítség lehet, de akár az iroda terével is játszhatunk úgy, hogy könnyebb legyen a dolgozóknak időt és helyet találni a befelé – vagy a munkára – való fókuszáláshoz. „Több vállalatnál is láttam, hogy a közös tér egyik oldala csendes zónaként működik. Oda ülhetnek le azok, akik éppen el akarnak vonulni, hogy ne halljanak semmilyen beszélgetést vagy telefoncsörgést” – meséli Bori. 

És persze ne feledkezzünk meg a cigizés szociális jelentőségéről sem! Hányszor látunk olyat, hogy azok is kimennek a többiekkel dohányozni, akik rá sem gyújtanak, hogy ki ne maradjanak az információcseréből? Próbáljuk meg ezeket a mini összejöveteleket átkeretezni, például közös csocsózás vagy dartsozás során!

Ha pedig egyedül sehogy sem megy a leszokás, fontos, hogy legyen kihez fordulni. „A Fitpulin belül nemsokára elérhető lesz a dohányzásról való leszokást támogató modul, amivel a felhasználó a saját szokásai és céljai mentén haladhat” – avat be Bori. A Fitpuli orvosszakértő-csapata által kidolgozott modul folyamatosan tippekkel, emlékeztetőkkel segíti majd a munkavállalókat a füstmentes élet felé vezető úton. Bori szerint: „Fontos észben tartani, hogy a függő vagy szenvedélybeteg munkavállaló nem értéktelen vagy értéktelenebb, mint a többi. A kulcs a támogatásban, a megelőzésben és az egészségtudatosságra való nevelésben van.”