Mennyi mozgás az egészséges?

Admin • 2019.06.24

Életünk egyik legjobb döntése, amikor elhatározzuk, hogy mostantól többet és rendszeresen mozgunk. Az elhatározást azonban egyből újabb kérdések sora követi: milyen mozgásformát válasszak? Hol mozogjak? És leginkább: mennyit edzzek napi vagy heti szinten? A sportolás területére éppen belépett, lelkes hősünk a mennyiség terén (értelemszerűen) két hibába eshet: túl magasra teszi a lécet, vagy éppenséggel a kelleténél kicsit alacsonyabbra. Az egyik legjobb hasonlat mindkét irányban a főzés: ebédünk vagy vacsoránk elkészítésekor sem az nem jó, ha hirtelen túlmelegítjük az ételt, sem az, ha nem sütjük, főzzük kellően. Ezért az egyensúly megtalálása a jó főzés – és a jó sportolás kulcsa.

Új, lelkes sportolók az első napokban-hetekben sokszor inkább túlzásba esnek, mintsem alulteljesítenek – de mit jelent a „túl sok”, hol van az egészégesség határa? Az egyénekre értelmezhető határvonalak bizony egy elég komplex témát rajzolnak ki. A testfelépítés, az edzettségi szint, a kor és az általános egészségügyi profil mind-mind fontos szerepet játszanak abban, hogy kinél mi az ideális mozgási szint. Egy, a nemzetközi életmód sajtóban sokat idézett ausztrál irányelv szerint 2,5-5 óra közötti közepes intenzitású fizikai aktivitás javasolt hetente, vagy ugyanennek az 1-2,5 órás intenzív változata. Ugyanide tartozik, hogy heti két izomerősítő edzés az ildomos az egészséges szervezet fenntartásához.

Elég széles ez az időtartomány, a végpontokat ugyanakkor nem feltétlenül az egyéni paraméterek határozzák meg, hanem sokkal inkább a személyes célok: fogyásnál érdemes a felső szintre lőni, és több kardio formát beiktatni (pl. futás, úszás), egy betegség utáni súlynövelésnél viszont az alsóbb régiókkal javallott számolni, benne több izomedzéssel.

Nézzük a másik oldalt: mi számít túl kevés mozgásnak a nullához képest – egyáltalán, mennyit ad nekünk a kevés mozgás? Egyszerre sokat és keveset is. Egyfelől minden megtett extra lépés energiát éget, így magasabb hőfokra kapcsolja a szervezetet – másfelől viszont ez a hatás a minimálisnál is kisebb, ha ritkán és rendszertelenül mozog csak valaki. Mi több, a sérülésveszély fokozódik az olyan rapszodikus sportolásoknál, amiknél az ember sem a helyes bemelegítést és gyakorlatokat, sem a saját szervezetét nem ismeri eléggé, ez pedig még az alap aktivitási szintet is lejjebb tolhatja egy időre. Egyszerűbben fogalmazva tehát nem működik az az elv, hogy „nagy ritkán futok egy keveset, de akkor nagyon.”

A legjobb, amit tehetünk, hogy lépésenként kialakítunk egy olyan mozgásprogramot, ami hosszú távon is tarthatónak bizonyul, még ha az a komolyan sportoló ismerősökhöz képest csekélynek is tűnik. A izomzatunk, de az agyunk is hálás lesz azért, ha szolidan, de rendszeresen dolgoztatjuk. Sokkal jobban szereti ezt, mint a ritka túlmunkát.