Mentális egészség a munkahelyen

Admin • 2019.08.01

A munka nagy hatással van az érzelmi jóllétünkre: ha az előbbi egyensúlytalanná válik, az veszélyes láncreakciót indíthat el az egészségünkre nézve. Jó példa erre az egyik leggyakoribb stressztünet, az alvászavar kialakulása. Amennyiben ez néhány napnál tovább fennáll, máris nő az elhízás veszélye a megnövekedett kortizoltermelés miatt, amely középtávon szív- és érrendszeri problémákhoz, valamint cukorbetegség kialakulásához; hosszabb távon pedig rövidebb élettartamhoz vezet, ahogy azt már évtizedek óta rendre kimutatják különböző kutatások. És ez csak egy a munkahely okozta negatív láncolatokból!

A mentális egészség sérülése, hiánya a munkaképességre is rányomja a bélyegét, erről szintén kimutattak már összefüggést: egy ausztrál felmérés szerint a mentálisan ártalmas munkahelyeken a dolgozók 46%-a hiányzott ilyen indokok miatt, összehasonlítva a kiegyensúlyozottabb cégeknél tapasztalt 13%-hoz képest. Időtartamban kifejezve ez 14,8 hét az 5,3 héttel szemben – elképzelhető, micsoda veszteség ez termelékenységben, ha összesen 2 hónapnyi munkaerő kiesik a rendszerből. Nem véletlenül alkotta meg mostanra a szakma a „mental health-ill costs” kifejezést, amelyet jó közelítéssel „[vállalati] mentális egészségkárosodási költségeknek” fordíthatunk.

Igaz ugyanakkor, hogy csakúgy, ahogyan a pszichés tüneteket is nehezen ismeri fel olykor magán az ember, egy mentálisan egészségtelen munkahely észrevétele sem egyszerű, főleg ha épp csak kezdett ott valaki. Jó esély van arra, hogy a kollégák nagy része is inkább csendben, már-már elnyomottan küzd a problémákkal, ami zárkózottságot és bizonytalanságot okoz mások felé is. Van azonban néhány olyan tisztán kivehető irodai jelenség, amely mérgezett levegőre enged következtetni:

• Mindenki a saját asztalánál eszik. A munkahelyi ebéd, legyen az az iroda vagy a környék egyik étkezdéjében, fontos pont a napközbeni feltöltődésben; a társasági aspektusa is lényeges, nem csak önmagában a táplálkozás. Persze mindig vannak olyan introvertált munkatársak, akik nem vesznek benne részt, viszont ha mindenki csendben fogyaszt a monitor előtt a saját asztalánál, az szorongó, bizonytalanságban tengődő közösséget jelez.

• A dolgozók 0/24-ben rendelkezésre állnak. Egy dolog látni egy elhivatott, lelkes csapatot, és egészen más főnöki hívástól folyamatosan rettegő, széküket féltő emberekből álló emelettel találkozni. Általában reakció ez a munkavállalók részéről, amely sok esetben egy elnyomó vezetőség eredménye. Amennyiben hallani olyan sztorikat, hogy hétvégén vagy a szabadság alatt rendszeres munkával kapcsolatos telefonhívásokat kap valaki, esetleg többen panaszkodnak munkaidőn kívüli magánéleti programok elmaradásáról, jobb átgondolni az adott munkahelyen maradást.

• Nem mennek szabadságra az emberek. Paradox módon az egészségtelen munkakörnyezet egyik legszembetűnőbb tünete, hogy nem merik azt otthagyni az emberek, még szabadság idejére sem. Az normális, ha egyeseknél egy-két nap bent marad az éves szabadnapkeretből (amit aztán jobb helyeken a következő év elején visszamenőleg kiadnak vagy kifizetnek), de ha a kollégák többsége őszig épphogy csak néhány napot vett ki, az intő jele a negatív környezetnek.

• Senki sem mer beszélni a problémákról a felettesével. Sok tényező adja ki, hogy kiből lesz jó vagy rossz vezető, de az biztos, hogy lényeges a beosztottjaival való kapcsolata. Munkából fakadó problémák mindenkinél előfordulnak, ez a piac velejárója. Komoly gondot okozhat ugyanakkor mentális szempontból, ha a beosztottak ezeket nem tudják vagy nem merik megbeszélni a főnökeikkel, nem remélnek segítséget, hanem önmagukat emésztik miattuk. A nyitottság, a támogatás és a rendszeres visszajelzés kultúrája a jólét és termelékenység egyik fő indikátora – ha azt látni egy menedzsmenten, hogy ezt elhanyagolja vagy direkt ellene dolgozik, az szintúgy elgondolkodtató a jövőt illetően.